Rába túra, 2008.06.26-29
Dátum: 2008-07-11 12:33:00




Rába-túra, 2008. június 26 – 29., Csákánydoroszló – Rábahídvég (Pakod)


Szerzők:

Ancsi, Lívia, Zsófi



Úgy esett, hogy megesett második vízitúrám kedvenc-egyetlen egyesületemmel. Ha jól számolom, 16 aktív evezős vett részt a túrán, köztük egy abszolút újonccal, Nellivel. Az egyesületi tagokon kívül három külsőst is sikerült elcsábítani a túrára, Ágit, Antónia-Anasztáziát és Pétert. A 16 bátor legény és leány egy kajakkal és 4 kenuval (no meg persze néhány autóval) vágott neki a kellemes kávészínű haboknak.


Csütörtök este Csákánydoroszlóra futottak be különböző járművekkel a lelkes résztvevők. A kemping remek volt, a wc akadozó vízellátásától eltekintve. (A zuhanyzó minőségéről csak Szőke Zsófia tudna érdemben nyilatkozni).



Első este Csákánydoroszlón


Több-kevesebb sikerrel túlélve az éjszakai rohadt cseresznyék, az eső és a szél támadásait, hosszadalmas rákészülés után dél körül sikeresen vízre eresztettük csónakjainkat. Borulás nélkül, több megállással néhány óra alatt teljesítettük a Körmendig tartó tizenegynéhány kilométert. A Robinson tanya felnőtt játszóteréről külön megemlékeznék, a fényképeken minden bizonnyal látszódni fog a gyermeki öröm, ami úrrá lett a társaságon a játékok láttán.



A Krúzó tanya


Miután leküzdöttük a gátat, szomjasan-éhesen megérkeztünk a körmendi gyönyörűséges kempingplaccra. Rövidke türelmetlen várakozás után lett wc is, mosdó is, terülj-terülj asztalkám is. Az este kevés esővel fűszerezve, paprikás krumpli főzésével, kártyázással és világmegváltó beszélgetésekkel telt el.



Kemping Körmenden

Szombaton a célállomás Molnaszecsőd volt, a vízen történtekről nem tudok beszámolni, két dolog biztos, a legénységek gyorsak és ügyesek voltak, mert mire Zsófiával a 3 autót és a rengeteg *****ót lelogisztikáztuk a szecsődi focipályára, az evezősök is megérkeztek a táborhelyre.


Anna így emlékszik az aznapi evezésre: „Az evezésről annyit, hogy a vízállás miatt alig vettük észre, hogy elsuhant mellettünk az összes rábai táj. Ágival megosztva voltunk turisták a turistajáraton (értsd: mi voltunk a szerencsés kiválasztottak, akiknek nem volt evezője, így maradt a láblógatás, hassüttetés).

Egyszer csak volt egy megállj, ügyesen ki is kötöttünk, elfogyasztottuk az Anatómia által gondosan elcsomagolt dinnyét (amiről senki nem hitte volna, hogy jól fog esni a sör mellé), cigi stb. 15-20 perces időzés után mentünk tovább, de csak pár percig, mert hirtelen ismerős lett a táj, kiderült, hogy nagyon közel vagyunk Molnaszecsődhöz, felharsant még egy megállj, és ismét kikötöttünk. Mi magunk is meglepődtünk, hogy ilyen gyorsak vagyunk. A megálló kellemes volt, azt hiszem, itt készült az ominózus szitakötő fotó és Nelli Jó Reggelt! Kekszének és a sláger Tescos sós mogyorónak is a nyakára hágtunk. A hangulatot fokozta a kellemes társalgás a különböző ivászatokról és azok eredményeiről.”




A sokat emlegetett szitakötő

Meglepetésünkre a táborhelyen egy készülődő lakodalom várt bennünket (fess vőlegénnyel, formás-faros menyasszonnyal), ami végül sem olyan népes, sem olyan hangos nem volt, mint amivel rémisztgettek bennünket. A délutáni lángosbeszerző expedíció sajnos nem járt sikerrel, de volt helyette foci – reméljük, azóta Dézsi Tomi orra rendbejött és jól szelel -, frizbi, bagi - ezúttal is hangsúlyoznám, a 24 nem osztható sem 7-tel, sem 9-cel, valamint kérjük, hogy otthon mindenki gyakorolja a 16 kiejtését -, napsütéses kisfröccs partival – hogy mi is van a súri bükkös természetes felújításával, azóta sem értem – és népes vendégsereggel telt el. Istenes volt a vacsora is, bár végül nekem nem sikerült megfejtenem, melyik pácban érlelődött az a csirkecomb, amit magamhoz ragadtam.


Vasárnapra a Szecsőd és Rábahídvég közötti 8 kilométeres szakasz maradt, de ezt a rövid szakaszt kellően izgalmassá tette egy famászással egybekötött átemelés. Zsófi aktív résztvevője volt a kalandnak: „A famászásos átkelés volt a túra egyik legnagyobb kihívása több ember számára, hiszen az utolsó napra már kellően elfáradtunk. Meglepetésként ért minket, hogy egy kidőlt fa állja utunkat. A nehézséget az okozta, hogy a fa felett már átbukott a víz, és elég gyors volt a sodrása a folyónak. Nagy ügyeskedések közepette és kíváló kormányosainknak köszönhetően sikerült a nagy mutatvány, hogy minden hajó legénysége egyesével átkeljen a fatörzsön, és sértetlenül szálljon vissza a csónakokba.”

A kötelező borulást is abszolválta Estván és Krisztián közvetlenül kikötés előtt, a hídvégi vendéglátó egységben pedig nagyon finom a fagyi, hideg a szóda, és kukoricák potyognak a hamburgerekből, egyszóval jó hely.


A vízen, kenukban ülve csodálatos látványban lehetett részünk. Sok madárral, köztük ritkának mondott gémmel, kacsákkal és jégmadarakkal is találkozhattunk. No és persze az állandó útitársakról sem feledkezhetünk meg, a böglyökről, szúnyogokról és szitakötőkről.


Hídvégen sűrű puszik közepette vettek búcsút egymástól a túrázók, a szerencsésebbeket a pakodi Szőke-portán szoljankával és egyéb nyalánkságokkal várták :o)





A hír tulajdonosa: Bugyborék Vízitúra és Szabadidõsport Egyesület
www.bugyborek.hu

A hír webcíme:
www.bugyborek.hu/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=20