Balaton
Dátum: 2010-01-18 23:01:33




A Balaton Közép- és Nyugat-Európa legnagyobb sekély tava, amely hazánk nyugati részén, a Dunántúli-középhegység DK-i lábánál található. Kellemes klímája, szép környezete, kedvező morfológiai adottságai tették az idők során hazánk legfontosabb üdülőövezetévé, az idegenforgalom fő vonzerejévé mind a Magyar, mind pedig a külföldi turisták számára. A Bakony és az Alpok közelségének köszönhetően az ország egyik legtisztább levegőjű területe. A tó vize lágy, oxigénben dús, a hőmérséklete pedig sekélysége miatt gyorsan követi a levegő hőmérsékletét, így nyaranta nem ritka a 23-25 °C vízhőmérséklet sem. Mivel a napsütéses órák száma évente a 2000 órát is meghaladja, nemcsak a vízi sportok, hanem a csodás környéken tett kirándulások teszik igazán vonzóvá Magyarország ezen különleges területét.

Eredete:
A Balaton létrejötte a pannon (miocén) korra nyúlik vissza, amikor hazánk területének nagy részét a Pontusi-tenger, majd ennek maradványa, a Pannon-tó borította. A tavat a beömlő vizek hordaléka lassan feltöltötte, és ez az agyagos-homokos üledék lett később a Balaton medrének vízzáró rétege. A pliocén végén vulkáni tevékenység kezdődött, majd a felszínre ömlő láva kihűléséből keletkezett a tanúhegyek bazaltkőzete. Az egykori bazalttakaró nyomai ma is megtalálhatók a Balaton-felvidéken (Badacsony, Tihanyi-félsziget, Káli-medence, Fonyód, Balatonboglár…). A tűzhányók működését vulkáni utóműködés követte, a Tihanyi-félszigeten mintegy 100 gejzírkúpot épített a feltörő meleg víz, de ez vájta ki a tapolcai Tavasbarlang járatait is. A Hévízi-tó, balatonfüredi és a kékkúti savanyúvíz is vulkáni utóműködés eredményeként keletkezett. A pleisztocénben kezdődő utolsó eljegesedés idején észak–déli, és erre csaknem merőleges törések szabdalták fel a területet, és a kéregdarabok lesüllyedése folytán kezdett kialakulni a mai Balaton medre. Ezt az időszakot a mainál sokkal hűvösebb és csapadékosabb klíma jellemezte, így a csapadékvíz összefolyásával, mintegy 22 000 évvel ezelőtt kialakult a Balaton. Kezdetben a tó vízállása mintegy 12 m-rel volt magasabb, ezzel együtt a kiterjedése is jelentősen meghaladta a mai méretét. Mintegy 12 000 évvel ezelőtt a vízszintet a felmelegedő, csapadékszegényebb klíma csökkentette, s az átmeneti kőkor idején, csaknem ki is száradt a Balaton. Kb. 7000 évvel ezelőtt azonban újból csapadékos időszak következett, s ekkor a tómedence újból feltöltődött vízzel. A Balaton vízállása a Sió-zsilip megépítéséig jelentős ingadozást mutatott. Előfordult például, hogy a Tapolcai-medence tanúhegyei szigetként álltak ki, de volt arra is példa, hogy szinte kiszáradt az egész Balaton. A Sió-zsilip (Siófok) 1863-as megépítése óta állandó a tó vízszintje.
A Balaton jelenlegi formája

Adatai:
    - Elsődleges forrása: Zala folyó
    - Elsődleges lefolyása: Sió-Csatorna
    - Hosszúsága: 78 km
    - Átlagos szélessége: 7,7 km
    - Legnagyobb szélessége: 12,7 km (Balatonaliga - Balatonalmádi)
    - Legkisebb szélessége: 1,3 km (Tihany és Szántód közt)
    - Területe: alacsony vízállás esetén 595 km2, magas vizállásnál 600 km2
    - Átlagos mélysége: 3,3 m
    - Legnagyobb mélysége: 12,5 m (Tihanyi-kút)
    - Partszakasz hossza: 195 km (kikötőkkel és mólókkal 235 km)
    - Víztérfogat: 1,9 milliárd m3
    - Tengerszint feletti magassága: 104 m
    - Vízhőmérséklet sokévi átlaga: 12,4 C.

Klímája:
A Balaton környékének klímája Magyarországon az egyik legideálisabb, évi átlagos középhőmérséklete 10-11 Celsius fok. A napsütéses órák száma júliusban a legmagasabb, ilyenkor eléri 280–290-et. Augusztusban már csökken, szeptemberben pedig csak 180 óra körül van. Ebből adódik hogy a legmelegebb hónap is a július. Az átlagos középhőmérséklet ebben az időszakban a nyugati medencében, melynek éghajlatát óceániai hatások befolyásolják 20,7, míg a keleti medencében 20,8, az ott domináló kontinentális hatás miatt. A tó mintegy 600 km2-nyi vízfelülete visszaveri a napsugarakat, kedvezve ezzel a környéken folyó gyümölcs és szőlőtermesztésnek. A termések a csapadék, és a sok napsütés miatt lédusak, és általában időben be is érnek. A Balaton vidékén az egy év alatt lehullott összes csapadékmennyiség 600-700 mm, mely mind pozitív, mind negatív irányba kilenghet. Esős esztendőben elérheti a 800 mm-t, de aszályos, száraz évben akár 500 mm-re is lecsökken. Az elpárolgás mennyisége a Balaton vidékén egy év alatt majdnem éppen ugyanennyi.

Vízminősége:
A Balaton vízminősége jelentősen függ a tavat tápláló vizek szennyezettségétől. Az 1960-as évek elejétől a Balaton környékén végbemenő nagymértékű turisztikai, ipari és mezőgazdasági fejlődés fontos szerepet játszott a Balaton vízminőségének romlásában. Megnövekedett a tó vízgyűjtő területeiről származó szennyezés, amely komoly problémákat okozott. A Balatonba érkező nagy tömegű nitrogén és foszfor - mint fontos növényi tápanyagok - hatására sokszorosára növekedett az algák száma, a víz egyre nagyobb mértékben kezdett elzöldülni, emberi használatra alkalmatlanná válni. Elszaporodtak a tóban kékalgák, melyek a parti területeken bakteriális problémákat okoztak. A vízminőség a 70-es évek végére érte el azt az állapotot, amely már intézkedéseket követelt meg a tavat érő szennyezések csökkentése érdekében.A Balaton vízminőségét tehát alapvetően a vízben lebegő mikroszkópikus algák túlzott mértékű elszaporodása veszélyezteti, a kémiai jellemzőkben mérhető változások általában nem okoznak vízminőségi problémát.
Napjainkban a tó vize lágy, oxigénben dús, valamint szulfátokban gazdag. Orvosi vélemények szerint a benne lévő magnézium és kalcium miatt nyugtatóan hat az idegrendszerre, szinte ivóvíz minőségű. A Balaton sekélységének nevezetes következménye, hogy sohasem olyan tiszta, átlátszó, mint a mély tavak vagy éppen a tenger. A tó sekély vize minden hullámzás következtében fenékig felzavarodik, a legfinomabb iszapszemek lebegnek benne, s ennek igen jó gyógyító hatása van, mert izgatja a bőrt és élénkíti a vérkeringést, az anyagcserét.
A tónak természetesen van saját öntisztuló képessége, melynek szerves részét képezik a parti nádasok. A csónakbejárók és stégek kialakításával, valamint horgászhelyek létrehozásával az összefüggő nádas megbomlik, ellenállóképessége csökken. Mivel szoros összefüggésben vannak, ezzel együtt gyengül a tó előbb említett öntisztuló képessége. Fontos tehát hogy óvjuk a nádast a parti területeken.
A tó vízmennyisége 1800 millió m³, mely megközelítőleg 2,2 év alatt cserélődik ki teljesen.

A Kányavári-híd a Kis-Balatonnál

Széljárás:
A nyugati medencében, tehát Keszthely és Tihany közt az uralkodó szél az északi, míg keleten, Tihany és Balatonkenese közt észak-nyugati. A szélsebesség sokéves átlaga 2,7 m/s. A délnyugati és délkeleti szelek inkább a vitorlás szezonon kívül, ősszel és télen gyakoribbak.
Az év legszelesebb hónapja az április, míg a legszélcsendesebb a szeptember. Tehát ha vitorlástúrára készülünk, ezeket vegyük figyelembe. A Tihanyi-félsziget és az északi part dombvidéke változatosan befolyásolják a szelek eloszlását. Emiatt és a tó hosszúsága miatt is nagy különbségek alakulhatnak ki a légmozgásban a különböző területein. Előfordulhatnak teljesen eltérő szélviszonyok a keleti és a nyugati medencében. Említést kell tennünk a parti, és a vízi szél jelenségéről is, mely főként a nyári időszakra jellemző. Az oka a szárazföld és a víz eltérő melegedésében keresendő. A víz nehezebben melegszik fel, és nehezebben is hűl ki mint a part. Reggel, mikor a nap sütni kezdi a szárazföldet, az felmelegszik és melegíti a levegőt is maga felett. A tó ilyenkor még hideg. A meleg levegő a parton felfelé száll, a tó fölött lévő hideg pedig a helyére nyomul. Ezt a tó felől fújó szelet nevezik vízi szélnek. Este, mikor a nap már lenyugodott a szárazföld hamar lehűl, a Balaton pedig még tartja a nappal felvett hőt. Ilyenkor a tó fölötti meleg levegő száll fel, és helyére a part feletti hűvösebb légtömeg tódul. Ez pedig a parti szél. Sokan nem tulajdonítanak nagy jelentőséget ennek a jelenségnek, de a vitorlásversenyeken ezek kihasználásával komoly előnyre tehetünk szert.

A balatoni viharok nem túl sűrűn fordulnak elő, de hirtelen kitörésük és a meredek hullámok miatt komoly veszélyt jelenthetnek. A viharokat általában délnyugatias meleg légáramlatok, teljes szélcsend, vagy vastag, sötét felhők kialakulása előzi meg, majd észak felül hirtelen lecsap az erős, viszonylag hideg szél. Fontos hogy figyeljük az előjeleket, és ha hirtelen kristálytiszta, szélcsendes idő lesz, számítsunk vihar közeledtére. Viszonylag rövid idő alatt (kb.10-20 perc) 30-35 m/s erejű széllökések alakulhatnak ki, melyek könnyen bedönthetnek egy kisebb, nem tőkesúlyos vitorlást. Az eddig mért legerősebb szél 129,6 km/h sebességű volt, 1961. július 13-án.
A turistaszezonban, április 1. és október 30. között a tavon viharjelző szolgálat működik. A Balaton partvonalán 24 helyen találunk viharjelző berendezéseket, melyekre bármilyen hajó, csónak, vagy sporteszköz használata esetén figyelnünk kell. A vihar közeledtét az egyre gyorsabban villogó lámpák jelzik.
Fokozatai:
    - nincs viharjelzés amennyiben semmilyen jelzést, villogást nem látunk
    - Elsőfokú: A viharjelző berendezés percenként 45-öt villan. Ebben az esetben tilos úszva, csónakkal, vagy más vízi sporteszközzel parttól számított 500 méternél messzebbre bemenni. Fontos hogy ilyen esetben figyeljük a szélirányt, mert gumimatraccal vagy gumicsónakkal könnyen a parttól messze sodródhatunk. A szél sebessége kb. 40 és 60 Km/h közötti.
    - Másodfokú: A viharjelző lámpák percenként 90-szer villannak fel. Ebben az esetben a vihar rövid időn belül lecsap. Ilyenkor szigorúan tilos a fürdés, továbbá tilos csónakkal és más vízi sporteszközzel a tóra menni. Vitorlással még ebben az esetben is közlekedhetünk, de jóval biztonságosabb, ha ilyenkor egy védett kikötőt keresünk. A szélsebesség ilyenkor 60 km/h feletti.

Sokan nem tudják miért ennyire fontos, hogy figyeljük a viharjelzéseket és a megfelelő módon reagáljunk rájuk. A Balaton nem túl mély tó, nem sűrűn keletkeznek rajt nagyon magas hullámok, mint a tengeren. Elképzelhető hogy egy erősebb vihart egy csónakkal is átvészelnénk, nem ez okozza az igazi problémát. Az erős szél és a hullámok hatására rengeteg vízpára kerül a levegőbe. Ezt belélegezve a víz fokozatosan csökkenti a tüdőkapacitást, ami egy idő után légszomjhoz, fulladáshoz vezet. Ami különösen fontos, hogy ez a jelenség nem csak közvetlenül a víz felett jön létre, akár egy méterrel feljebb, egy csónakban ülve is szerencsétlenül járhatunk.

A szél erejét manapság a meteorológiai szolgálat által telepített szélerősségmérőkkel határozzák meg. Előfordulhat azonban olyan helyzet, amikor ezen információk hiányában kell vízre szállni. Ilyen esetekben használhatjuk a már jól bevált, és vitorlázók által is kedvelt Beaufort szélerősség skálát.

Aktuális széladatok - Forrás: met.hu
A Balaton körüli viharjelzők


Hullámzás:
A tó sekélysége és nyári meleg víz viszonylag alacsony viszkozitása miatt szél esetén gyorsan alakulnak ki rajta hullámok. Szélcsendes időben a tó vízfelülete rezzenéstelen, tükörsima. Legalább 5-10 km/h erejű szél szükséges ahhoz, hogy a vízfelszín felületi feszültségét megtörje, és kis kapilláris hullámokat hozzon létre. Ezek a kicsi hullámkezdemények kapaszkodót szolgáltatnak az áramló levegőrészecskéknek, és tovább tudják növelni a hullámok nagyságát. A Balaton hullámai szokatlanul meredekek, amit a viszonylag alacsony vízmélység, a meder interferenciája együttesen idéz elő. A hullámok e sekélység miatt általában rövidek és aránylag magasak, valamint a legtöbb esetben átbuknak, tarajt okoznak. Emiatt veszélyesebbek, mint a mély tavak hullámai ahol ugyan a hullámok hosszúsága nagyobb, viszont ezek nem buknak át, és emiatt jóval könnyebb rajtuk csónakkal vagy kishajóval közlekedni vihar idején. Fontos tudni, hogy veszélyes hullámzás a Balatonon igen hirtelen is kialakulhat, aminek oka, hogy a Balatonfelvidék hegyei egyfajta lüktetést idéznek elő a szélben. Szeles és szélcsendes időszakok váltakoznak, amelyek a mederről visszaverődő hullámokkal interferálva különösen magas hullámhegyeket hozhatnak lére. Az eddig legmagasabb hullámokat partközelben 1,82, a meder közepén 1,95 méternek mérték, a hullámok hossza pedig 2-12 méter között mozog. A szél elülte után legalább 2 óra szükséges a tó elcsendesedéséhez.

Vitorlás a Tihanyi félszigetnél


Áramlások:
A Balatonon, kis terjedelme és sekélysége miatt sem az árapály, sem pedig a hőmérsékletkülönbség következtében beálló köröző áramlás nem jön létre. A szél, valamint a Föld forgása viszont jelentősen befolyásolja az áramlások kialakulását is a tóban. Az uralkodó szélirány É-i, ÉNY-i, aminek közvetlen következménye, hogy az erős szél a hullámokat északról dél felé fújja, jelentős víztömeget mozgatva ezzel a déli part irányába. A déli parton jól ismerik ezt a vízszintemelkedéssel járó jelenséget, sokszor egész messze kiönt a Balaton. De ha a szél a tó felszínét így kimozdítja a vízszintes helyzetéből, akkor megbomlik az egyensúly, a tó mélyén, a meder közelében egy visszafelé történő áramlás jön létre. Tartós északi szél esetén 5-11 óra alatt tehát ilyen keresztirányú elmozdulás jön létre, melyet a tó természetes ingadozásának nevezünk. Eddigi legnagyobb mért példája 52,7 cm-es vízszintcsökkenés volt Alsóörsnél, 37,5 cm-es növekedéssel Siófoknál. Sajnos a keresztirányú áramlások, a partvonal tagoltsága és más tényezők miatt előrejelzése szinte lehetetlen. A medencék közötti vízszint-elmozdulások idején különösen erős áramlatok alakulnak ki a Tihanyi-félsziget által leszűkített mederrészben, ahol sebességük elérheti a 2 m/s értéket is. Fontos hogy csónakkal vagy vitorlással közlekedve számoljunk ezzel az áramlással, és ne meglepetésként érjen bennünk a folyószerű vízmozgás.

Jégzajlás:
Balaton is befagy, mint a legtöbb édesvizű tó és folyó, ha a víz hőmérséklete tartósan 0 fok, vagy az alatti. Az első hidegebb éjszakán a part menti területeken, öblökben vékony jégréteg képződik. Ezt a jéghártyát a szél még könnyen összetöri, és a széliránytól függően a part felé tolja. Ilyenkor a kisebb jégtáblák egymásra csúsznak, és a következő éjszaka összefagynak. Ezt a jelenséget hívjuk torulásnak. Ahogy az idő tartósan hidegre fordul, a tó teljes felszínén jég képződik, azaz a tó beáll. Az átlagos jégvastagság 20-30 cm, de előfordult már 70 cm-es is 1928-29 telén. A megfigyelések szerint általában január és február közepe között borítja jégpáncél a teljes Balatont. Nappal ez a jég felmelegszik 0 fok környékére, talán egy kicsit meg is olvad. Este azonban újra lehűl, és igyekezne összehúzódni. A jég azonban a part közelében a mederhez, nádashoz, kövekhez fagy, ahonnan aztán nem is tud felszakadni. Ilyenkor óriási húzó-feszültség keletkezik a jégben, aminek hatására hangos dörrenések kíséretében a jég megreped. Hajszálvékony repedések keletkezhetnek több kilométer hosszan, melyek csak órák múlva szélesednek ki miliméteressé, vagy centiméteressé. A víz ezekbe a repedésekbe behatol, amikor a nap kicsit megolvasztja a felszínt, majd újra megfagy. Ekkor mondjuk azt, hogy hízik, vastagszik a jég.
Amikor az idő kicsit melegebbre fordul, a part menti torulások felolvadnak, leomlanak, és a felszínbe simulnak. A jégről leolvad a hó, olyan lesz az egész, mint az üveg, nehéz észrevenni a jég és a nyílt víz határát. Ezeket nevezzük rianásnak, melyek roppant veszélyesek, és több ember halálát okozták már. Fontos hogy olvadós időben jól nézzük meg hogy nem értünk-e ennek sávnak a határára, mert könnyen a vízbe fordulhatunk egy-egy jégtábláról.

Jégtáblák torulása

Élővilága:
Növényzet:
A hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus) és a süllőhínár (Myriophyllum spicatum) (Balaton két legelterjedtebb, állományalkotó faja) nagy mennyiségben van jelen a Balatonban. Ezek a fajok a Balaton mind a négy medencéjében megtalálhatóak, azonban a Keszthelyi- és a Szigligeti-medencékben képeznek nagy kiterjedésű összefüggő hínarasokat. Ezek a nagyobb hínármezők főleg a nádasok előtt találhatóak, de nem ritka a parttól távol a 2-2,5 méteres vízben a hínáros békaszőlő megjelenése. A Balatonban most jelennek meg nagyobb tömegben az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) és a nagy tüskéshínár (Najas marina), és esetenként már elszakadva az üledéktől elérhetik a víz felszínét. A két faj túlzott elszaporodása (jellemzően a Keszthelyi és a Szigligeti-medencékben) zavarhatja a fürdőzőket a Balatonban, mert leveleik kellemetlen szúrós nyúlványokkal rendelkeznek. Azonban ezek a hínarak számos élőlénynek (a halivadéknak, a kisebb-nagyobb gerinces és gerinctelen állatoknak) nyújtanak szaporodási- és búvóhelyet, így biológiai szerepük nem elhanyagolható. A meleg időjárás következtében a nád (Phragmites australis) már legalább két hete elérte múlt évi méreteit. Az utóbbi évek mesterségesen stabilizált és feleslegesen magasan tartott vízszintje negatív hatással van a Balaton náddal borított területeinek méretére. A nádasok állapota romlik. A nádszálak döntő többsége ugyan ép és magas, azonban az előző évekhez képest a nádasokban jelentős mennyiségű eldőlt nádszál található.
Állatvilág:
A Balaton az egyetlen tavunk, ahol élesen elválik a különböző halfajok lakta parti öv és a nyíltvíz, vagy vízoszlop. A parti övet a pont – főként a tógazdasági, kitenyésztett nemesponty - , a harcsa, a csuka, a sügér, a kétnyaras, vagy annál fiatalabb dévérkeszeg, továbbá a pirosszemű kele, koncér (göndér), küsz és még néhány kisebb termetű halfaj látogatja, illetőleg lakja. Ezek a halfajok – a biztonságuk érdekében a parti öv védő növényzetét nem szívesen hagyják el, vagy zavarás esetén ide menekülnek. A part közelében lehet fogni a zsákmányolásra ide kifutó ragadozó őnt, vagy balint. A Balaton parti öve nagyvonalú becslés szerint a tófelület egyharmadára, tehát kb 20 ezer hektárra tehető. A megmaradó 40 ezer hektár nyíltvíz az a terület, ahol a horgászat szinte lehetetlen és a horgászcsónakból a horgászat – a tó szeszélyes időjárása miatt – veszélyes és rendőrileg tilos.. A nyíltvíz főhala emberemlékezet óta a kétévesnél idősebb dévérkeszeg, mely csőrszerűen kitolható szájával táplálékért elsősorban az iszapot turkálja, de a nagyobb planktont is megeszi. A Balaton második nyíltvizi hala a garda, amely elsősorban planktonrákokat eszik, sohasem turkál. A süllő az akadókon tartózkodik, vagy a fenék közelében lakó varsintára (Acerina cernua) vadászik, de ha kisebb süllőre, kősüllőre talál, azt is elkapja. A szűrő halfajok, a busák a 20-60 ezredmilliméter nagyságú szervezeteket és a törmelékeket is kiszűrik a vízből, tehát sok apró táplálékot is megesznek, ami más hal számára lehetetlen. A Balatonban sem a dévérkeszeg, sem a garda nem képes ezt a táplálékot közvetlenül megenni. A Balatonban, a Tiszában a busák óriásira nőttek, a megfelelő mennyiségű táplálék miatt. Legtöbb vizünkben a halak – valószínűleg a mikroszennyezések és az eutrofizáció (szerves szennyeződés) következtében – nem találnak ívóhelyet. A kövezéseken, nádon vastagon áll a bolyhos bevonat, ami nappal termeli az oxigént, de éjjel vészesen fogyasztja azt. A folyók iszaposak és az iszap megköti a nehézfémeket és szennyező vegyületeket. Vizeinkben vészesen lecsökkent minden hal szaporodási helye, lehetősége. Mivel a szaporodás elmarad, az állomány egyre fogy.
Forrás: Dr. Woynarovich Elek, Halászat folyóirat 2007/2.

A Tihanyi belső tó, és gazdag növényvilága

Kikötők, hajózás:
A Balatonon kb. 70 kiépített kikötő található, ebből kb. 26 alkalmas nagyhajók fogadására, a többi az vitorlás- vagy csónakkikötő. A nagyhajók fogadására alkalmas kikötők magas betonpartfallal kiépítettek. A Balaton északi partján található kikötők általában nyíltvízi kikötők, ami a partról a tó felé vezető kőszórás végén lévő kikötőpartfalat jelent, mindenféle védelem nélkül. Néhány kikötőben található karolómóló, ami a meglévő kikötő köré egyik oldal kiépített kőszórást jelent. Ezek tulajdonképpen medencés kikötők, de csak az egyik mólófejük valódi köszórás, a másik mólófej maga a kikötőpartfal. Az ilyen kikötőkben a medencés részben találhatóak a kiépített vitorlás kikötőhelyek. Az északi parti egymólós nyíltvízi karolómóló nélküli kikötők nem tartalmaznak zárt védett vitorlás kikötőhelyeket, inkább csak ideiglenes vendéghelyeket. A déli parton lévő kikötők ezzel szemben kivétel nélkül kétmólós medencés kikötők. Ennek oka a tó fenékszerkezete, azaz déli part sekély volta. A kikötőpartfal a medencés részben található, majd innen a két móló kőszórása képez egy csatornát a mélyebb víz felé. Ezekben a kikötőkben sok kiépített vitorlás kikötőhely rendelkezésre áll. Néhány déli parti kikötő (Balatonőszöd, Balatonszemes, Balatonmáriafürdő) nem alkalmas 30 m-nél hosszabb hajók befogadására, ennek oka a hosszú és szűk bejárati csatorna, illetve a fordítóhely hiánya lehet. A kikötőkben a nagyhajók kikötésére szolgáló partfal magassága az átlagvízálláshoz képest kb. +1,5m, néhány helyen előfordul a magas partfal mellett alacsonyabb partfal is, ami az átlagvízálláshoz képest +0,6-1m magas. A kikötőpartfalak 25-30 cm oldalhosszúságú négyzet alapú függőleges tölgyfagerendákkal (pilótákkal) vannak felszerelve, melyek távolsága kb. 1,5 m és 50-100 cm-nyire nyúlnak a kikötő szintje fölé, alsó részük általában a vízbe ér. A pilóták kinyúlnak a partfalból, ezért sok helyen a pilóták közé a kikötőparttal egy szintbe az üres közökbe vízszintes gerendák is be vannak építve, így a hajó és a part között nem marad rés. A kikötők használatára a Hajózási Szabályzat és az adott kikötő Kikötőrendje vonatkozik. A Kikötőrendben található a kikötő adatai, alaprajza, szolgáltatásai és hajózási előírásai. A déli parti medencés kikötőkben általában a bejáratban nagyhajók találkozása tilos, elsőbbség illeti meg a kihajózó hajót, vízijárművet vágatással beállítani tilos, valamint vitorlás hajó szélerővel a nagyhajók által is használt területen nem közlekedhet. A Balatonon 4 komp, 29 személyhajó, 17 szolgálati hajó, 17 uszály, 16 úszó munkagép, kb. 40-50 kisgéphajó, motorcsónakok, és több száz vitorlás jelenti. A nagyobb méretű, illetve a kereskedelmi- és személyhajózás szempontjából jelentősebb hajók, valamint úszó munkagépek száma közel 100 db. A tavon a sport és kedvtelési célú motoros hajók közlekedése nem megengedett. (Megj.: 2007-es adatok alapján)

Naplemente egy balatoni kikötőben

Környező települések, és látnivalók:
- Balatonkeresztúr
- Balatonmáriafürdő
- Balatonfenyves
- Fonyód
- Balatonboglár
- Balatonlelle
- Balatonszemes
- Balatonszárszó
- Balatonföldvár
- Szántód
- Zamárdi
- Siófok
- Balatonszabadi
- Balatonvilágos
- Balatonaliga
- Balatonakarattya
- Balatonkenese
- Balatonfűzfő
- Balatonalmádi
- Alsóőrs
- Csopak
- Balatonfüred
- Tihany
      - Tihanyi Bencés Apátság és múzeum
      - Tihanyi Babamúzeum
      - Lóczy-gejzírösvény (A Balaton-Felvidéki Nemzeti Park területén)
      - Skanzen, Szabadtéri Néprajzi Múzeum
      - Magyar Királyok Történelmi Panoptikuma
      - Marcipán múzeum
      - Tihanyi belső tó
      - Óvár - bazaltba vájt barlangok sora
      - Gejzírmező - A belső tó melletti gejzírkúpok
- Balatonudvari
- Zánka
- Révfülöp
- Badacsony
- Szigliget
- Balatongyörök
- Keszthely




A hír tulajdonosa: Bugyborék Vízitúra és Szabadidõsport Egyesület
www.bugyborek.hu

A hír webcíme:
www.bugyborek.hu/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=38