Sió-csatorna
Dátum: 2010-02-15 11:39:17




Eredete:
A Sió-csatorna Siófoknál, a 33 dpkm-nél ágazik ki a Balatonból, majd 120,8 km hosszan, a Mezőföld déli részén a Somogyi-dombság és a Hegyhát lankáinak szélén kanyarog, majd a Sárköz északi részén a Gemenci-erdő mellett, az 1497,1-es folyamkilométernél éri el a Dunát. Kilométerszelvényeinek a számozása a dunai torkolattól kezdődik. A Sió-csatorna összeköttetést teremt a Balaton és Európa mintegy 9.000 km hosszú víziút rendszere között.


Története:
A csatorna kiépítését már a rómaiak elkezdték, célja a vízgyűjtő területén összegyűlt felszíni vizek levezetése volt. A Sió völgyének történetéről Galérius császár (203-311) idejében már arról számoltak be, hogy a Pelso nevű tavat 293-ban a Dunába csapolták le. Nevezetes évszámok a Sió-csatorna kapcsán:
     • 1811: újra ássák a tavat szabályozó csatornát
   • 1825: Sárvíz-Kapos vizeinek lefolyása érdekében szabályozzák
   • 1848: Gróf Széchenyi István annak szükségességét látja, hogy a Balatont a Dunával összekötő Sió csatornát rendezni és szállításra alkalmassá kell tenni. A Sió most már nemcsak a Balaton vízszintszabályozó csatornája, hanem a Balaton és Duna közötti vízi közlekedés egyetlen összeköttetési lehetősége
   • 1863: Az első fából készült vízleeresztő zsilip átbocsátó képessége 8-10 m3/mp volt
   • 1891: A zsilipet falazott kivitelben készítik el és teljesítménye 50 m3/mp-et eléri
   • 1908: A csatorna bővítésére kerül sor, mely csak 1936-ban fejeződik be
   • 1941: Sor kerül a meder bővítési munkáira, de a II. világháború miatt a munkák leállnak
   • 1947. szeptember 22.: A munkák befejezésre kerültek és ekkor került sor az első hajó vízre eresztésére a Balatonon. A hajózsilip 1200 tonnás uszályok, és hasonló mérető hajók átbocsátására alkalmas. Mérete: 83,5 m hosszú 12 méter széles. A vízlépcső 2,5 m szintkülönbséget képes biztosítani a Sió és a Balaton között.

A Sió-csatorna egy részlete

Vízgyűjtő területe:
A Sió-vízrendszer (Zala, Balaton, Sió, Kapos, Sárvíz) együttes vízgyűjtő területe: 14.728 km2

Esése: A meder esése átlagosan 14,5 cm kilométerenként.

Mellékfolyói:
   - Sárvíz – bal part
   - Völgységi p. – jobb – 21 cskm
   - Nádor csat. – bal – 22 cskm
   - Névtelen á. – jobb- 38 cskm
   - Hidas p. – jobb – 42 cskm
   - Névtelen á. – jobb 43 cskm
   - Donát p. – jobb – 51 cskm
   - Kisszékelyi á. – jobb – 54 cskm
   - Bozót p. – bal – 75 cskm
   - Kapos – jobb – 79 cskm
   - Cinca p. – jobb – 85 cskm
   - Tita p. – jobb – 94 cskm
   - Tisztavíz p. – bal – 96 cskm
   - Csikgátp. – bal – 101 cskm
   - Kiskoppány p. – jobb – 107 cskm
   - Fenékbozót cs. – bal – 108 cskm
   - Siómarosi cs. – bal – 110 cskm
   - Sóskutivizf – jobb – 113 cskm
   - B.szabadivf – bal – 113 cskm
   - Hidegvölgyi vf – jobb – 114 cskm
   - Belsőkerti cs. – jobb – 115 cskm
   - Csárdaréti p. – bal – 118 cskm
   - Békástói vf – jobb – 119 cskm


Sebessége: A víz sebessége függően a siófoki vízeresztéstől és a Duna visszaduzzasztó hatásától, 0,5-4 km/h lehet.

Meder: A meder szélessége 20 és 30 méter, mélysége 0 és 8,8 méter között váltakozik. A csatorna vízállása nem egyenletes. Felső folyásában jelentősebb vízmennyiség csak abban az esetben lehetséges, ha Siófoknál a zsilip is nyitva van, és a Balatonból vízeresztés történik. Alsó folyása főként a Kapos-folyó vízhozamától függ.

Vízminősége: A Sió-csatorna medre jelenleg szennyezett, növényzettel egyre nagyobb arányban benövő, elhanyagolt meder. Az utóbbi évek aszályai miatt a Balatonból kevés víz került leeresztése, ennek következményeképp a meder nem tud természetes úton tisztulni.

Nehézségi fokozata: ZW-A – ZW-B


Jellemzése, hasznos tudnivalók:
A Sió egy mesterséges csatorna melyet egyrészt a Balaton vízszintjének szabályozására, valamint a Magyar vízi utak összekötésére létesítettek. Az öntözéses vízgazdálkodást, a halastavak vízzel való felötlését, valamint a hajózást egyelőre csak a Balaton vizének leeresztésével tudják megoldani. 1990-ben a hajózhatóság javítása érdekében már készültek tervek, mely alapján kb. 4 zsilippel a 16 méter szintkülönbség a Balaton és a Duna-torok között kiküszöbölhető lehetne és a csatorna folyamatosan hajózható állapotba kerülne.
Siófoknál a személyhajó-kikötőben található a vízeresztő zsilip, mely segítségével lehet a a Balatonból a vízeresztést végezni. A hajózsilip a siófoki teherkikötőből nyílik. A két siófoki zsilip utáni csatornaszakaszok 150 méter után egyesülnek közös mederbe. A Duna torkolat előtt 2,7km-re található az árvízkapu, mely tulajdonképpen egy vízeresztő zsilipből és egy hajózsilipből áll, de fő feladata a Duna visszaduzzasztó hatásának megelőzése, illetve a csatorna védelme a dunai árvizektől.

A csatorna siófoki szakasza: Külön említést érdemel a Sió-csatorna siófoki szakasza, mely nagy részben épített (beton) partfalakból és kavicsos mederfenékből áll. Az M7-es autópálya hídjától a Duna felé 385m-re található egy bukógát. Ennek szerepe az, hogy a csatorna városi 2,1 km-es szakaszában folyamatosan víz lehessen a mederben. A hajózsilip és a bukógát közötti vízzel telített szakasz a böge. A bukógáttal szabályozható a vízszint, valamint üríthető is teljesen a szakasz. A telített meder lehetővé teszi a sólyatér használatát, azaz hajózhatóvá válik a szakasz, valamint a csatorna kiszáradásából adódó büdösödés is megakadályozható a nyári időszakban. Az idegenforgalom szempontjából mutatósabb, ha a csatorna vízzel telített. A bukógát hajózás esetén teljesen a mederfenékbe süllyeszthető, így nem képez akadályt a hajók számára. A böge vizét rendszeres időközönként cserélik, azaz leengedik, majd ismét feltöltik. Egy ilyen leengedés kb. 3-4 óra alatt zajlik le.


A siófoki zsilip

Hajózási szabályzat a Sión:
A Sión a rádióhasználat kötelező. A csatorna Szekszárd (25,4 cskm) feletti időszakosan hajózható szakaszára nagyhajóval behajózni csak vízeresztés időszakában szabad. A hajózási lehetőséget biztosító balatoni vízeresztések várható kezdetéről és időtartamáról a várható vízállásokról (Siófok, Simontornya, Szekszárd), valamint az igénybejelentés határidejéről a tervezett vízeresztés előtt legalább 15 nappal hajósoknak szóló hirdetményben ad tájékoztatást a vízi út kezelője (tervezett hajózási program). A csatornán nagyhajóval történő hajózásra az igényt írásban kell bejelenteni a csatorna kezelőjénél a vízeresztés megkezdése előtt (vagy a már tervezett és kihirdetett hajózási program indulása előtt) legalább három munkanappal. A hajózási program lebonyolításához szükséges időn túli vízeresztés esetén a hajók a csatorna használatára az igényüket a helyszínen jelenthetik be. Az áthajózásra az engedélyt (a különleges szállításnak minősülő eseteket kivéve) a kezelő a helyszínen adja ki. A Sión történő biztonságos hajózás és a megfelelő tájékoztatás érdekében, minden olyan úszó létesítmény, illetve kötelék (kivéve kedvtelési célú kishajót és csónakot) vezetője részére, amely rádiótelefonnal nem rendelkezik, biztosítani kell a telefon használatának lehetőségét. A telefon hívószámát a hajózási igény bejelentésekor, de legkésőbb az indulás előtt be kell jelenteni a vízi út kezelőjének. A fenti feltételek betartásával az ereszkedő hajózás megengedett.
A 0-25,4 cskm között a szakaszon a vízi járművek előzetes bejelentés nélkül közlekedhetnek, de nem zavarhatják a Sióra esetenként megállapított és meghirdetett "Hajózási Programot". A torkolati zsilip feletti szakaszon az úszó létesítmény a hajózási nagyvízszint feletti vízállás esetén a kijelölt veszteglő helyen köteles vesztegelni. A veszteglő úszó létesítmény a horgonyt csak úgy helyezheti el, hogy azzal a közlekedést ne zavarja.
A 25,4-120,8 cskm között a szakaszon a hajó és úszómű a Hajózási Szabályzat általános részében foglaltak szerint közlekedhetnek és vesztegelhetnek, előzetes igénybejelentés alapján, a hajózási programba történő besorolás szerint; a 119,0-120,8 cskm közötti szakaszon völgymenetben haladó, saját meghajtó berendezéssel nem rendelkező (ereszkedő) hajó, amelynek hajótesten mért hossza a 40 métert meghaladja, csak parti kötél igénybevételével eresztve közlekedhet. Vesztegelni - baleset vagy műszaki hiba kivételével - csak az megjelölt oldalon és szakaszon szabad. Az úszó létesítmények egymás mellett nem vesztegelhetnek. A veszteglő úszó létesítmény a horgonyát csak úgy helyezheti el, hogy azzal a közlekedést nem zavarhatja. Baleset vagy műszaki hiba miatt szükségessé váló veszteglésről és várható időtartamáról a hajó (kötelék) vezetője köteles haladéktalanul értesíteni a csatorna kezelőjét. Köteles továbbá kellő távolságban figyelmeztetni a közeledő hajókat, hogy azok a szükséges intézkedést megtehessék. Úszómű a hajózási hatóság által kiadott engedély szerint vesztegelhet.


A teljes Hajózási szabályzat itt elérhető!


Zsilipek és hidak a folyón:

Zsilipek
   • Siófoki hajózsilip (120,8 cskm): hossza 83,5 m, szélessége 11,5 m
   • Siófoki vízeresztő zsilip, túlfolyó (120,8 cskm)
   • Balatonkiliti bukógát (118,7 cskm)
   • Keselyűsi hajózsilip (2,7 cskm): hossza 95 m, szélessége 13,5 m
   • Keselyűsi vízeresztő zsilip, árvízkapu (2,7 cskm)

Hidak (mögötte a szabad űrszelvény magassága van feltüntetve)
   • 120,6 cskm Közúti híd, Siófok, "Baross Gábor" - 6,10
   • 120,5 cskm Vasúti híd, Siófok (30-as vasútvonal) - 5,20
   • 120,4 cskm Közúti híd, Siófok - 5,57
   • 120,2 cskm Közúti híd, Siófok 7-es főút, "Széchenyi István" - 6,02
   • 119,1 cskm Közúti híd, Siófok M7 autópálya - 6,60
   • 115,7 cskm Vasúti híd, Siófok-Kiliti, 35-ös vasútvonal - 5,25
   • 112,5 cskm Közúti híd, Siójut - 6,24
   • 98,4 cskm Közúti híd, Mezőkomárom - 5,42
   • 98,2 cskm Vasúti híd, Mezőkomárom, 49-es vasútvonal (nem használt) - 4,63
   • 85,5 cskm Közúti híd, Ozora - 5,00
   • 79,2 cskm Közúti híd, Tolnanémedi (földút) - 4,33
   • 74,9 cskm Közúti híd, Simontornya, 61-es főút - 6,14
   • 74,9 cskm Vasúti híd, Simontornya, 40-es vasútvonal - 6,34
   • 73,1 cskm Közúti híd, Simontornya - 4,54
   • 66,1 cskm Közúti híd, Pálfa - 4,97
   • 54,6 cskm Közúti híd, Sárszentlőrinc - 5,11
   • 52,6 cskm Közúti híd, Uzd (nem használt) - 5,23
   • 48,0 cskm Közúti híd, Borjád - 5,23
   • 41,8 cskm Közúti híd, Kölesd - 7,16
   • 36,6 cskm Közúti híd, Medina - 5,16
   • 23,3 cskm Közúti híd, Sióagárd - 3,08
   • 19,4 cskm Közúti híd, Szekszárd, 6-os főút - 5,73
   • 18,5 cskm Közúti híd, Szekszárd - 4,04
   • 18,0 cskm Vasúti híd, Szekszárd, 46-os vasútvonal - 4,24
   • 2,7 cskm Közúti híd, Keselyűs - 14,00


Vízleengedés a Sió-csatornán, érdekességek:
A Sió-csatorna egy időszakosan használt csatorna, ezért a használata során bizonyos üzemeltetési folyamatokat be kell tartani. A csatorna csak nagyon minimális része betonpartfalas, a nagy része földbe vájt mederből áll. A mederpartfal szinte végig töltés is egyben. Az üres meder kiszárad, a töltés földszerkezete kissé fellazul. A vízeresztés kezdetekor első lépésben pár napig kis vízmennyiséggel (5-10 m3/s) telíteni kell a medret, ekkor a töltések földje szép lassan feltelítődik vízzel, átnedvesedik, stabilizálódik a szerkezete. Ezt a vízmennyiséget folyamatosan kell növelni, így 1-2 hét alatt elérhető a hajózási vízszint, amely 20-30 m3/s átfolyást jelent siófoki zsilipnél. Ha hirtelen indulna nagy mértékű vízeresztés, akkor a csatorna kiszáradt medre nem bírná el a víz nyomását, sok helyen átszakadhatna és kimosódhatna a töltés. Hajózási program előtt általában alkalmaznak egy átmosást is, azaz a vízeresztést 30-50 m3/s nagyságúra emelik folyamatosan, mely során az uszadékokat és egyéb mederben lévő szennyeződéseket a víz kimossa. A csatorna tehát 1-3 hét alatt válik hajózhatóvá. A zsilip maximális kapacitása kb. 80 m3/s, de az utóbbi években a Balaton alacsony vízállása és az eresztések elmaradása miatt a meder állapota leromlott, és emiatt legfeljebb kb. 65 m3/s mértékű vízhozam lehet a vízeresztés mértéke (2006. januári érték).
A vízengedés végén egy ún. apasztási folyamatot kell végezni. Ennek lényege, hogy lassan és fokozatosan csökkentik az eresztés mértékét, így fokozatosan szárad ki a töltések földszerkezete. Ha a víz hirtelen eltűnne a csatornából, akkor a partfalakon a nyomás megszűnne, az átázott töltések földrétegei megcsúsznának és beomlana a partfal. A vízeresztés mértékétől függően kb. 1-2 hét alatt tehát kiüríthető a csatorna.
Mindezek azt is jelentik, hogy a Balatonból leengedhető vízmennyiséget a csatorna üzemeltetése is erősen befolyásolja. Nyitáskor a meder telítése, az uszadékok kimosása, a hajózási program és a záráskori apasztás miatt legalább 8-10 cm-t csökken a Balaton vízszintje, ekkora vízmennyiséget egy-egy eresztés alkalmával minimálisan le kell engedni. Tehát a Balaton vízszintszabályozása során kis mértékben, 1-2 cm-rel nem csökkenthető a vízszint. Fontos megemlíteni, hogy a Sió-csatorna megfelelő állapotban tartásához szükséges is lenne évenkénti legalább egyszeri használat (vízengedés).


Siófok közelében

Élővilága:
A Sió élővilágát igen nagyban befolyásolja a Balaton, valamint a Duna. A csatorna mentén a vizes és erdős élőhelyek váltják egymást, melyek növény és állatvilága elég gazdag. Külön ki kell emelnünk a térség ökoturisztikai központját a Gemenci erdőséget. A Gemenc területén található nagyobb holtágak, belső tavak száma közel 30, melyek összterülete eléri az 1000 ha-t. A hullámtér vízfelszíneinek nagysága elsősorban a Duna vízjárásától függ. Elöntés után ez az arány jóval nagyobb, hiszen az ekkor vízzel telt nagyobb medrekhez számtalan kisebb-nagyobb időszakos vízállás társul. A tavaszi-nyár eleji elöntések után rendszerint a vízfelület a párolgás következtében folyamatosan csökken, az állandó vízállásokban a víz visszahúzódik, az időszakos vízállások őszre már sorra kiszáradnak. Erre a dinamizmusra épül a Gemencre jellemző sajátos élővilág is. A holtágakban, belső tavakban mind a víz felszínén úszó, mind pedig a gyökerező hínárnövényzet megtalálható. A lebegő hínárt alkotó békalencse (Lemna sp.), a süllőhínár (Myriophyllum sp.) és a békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae) mellett helyenként nagy tömegben fordul elő védett vízipáfrányunk, a víz felszínén úszó, apró levelű rucaöröm (Salvinia natans).

Az álló, vagy lassú folyóvizekben úszó bodros békaszőlő (Potamogeton crispus) levelei alámerültek, csak csúcsálló füzérvirágzata emelkedik a felszín fölé. Sokszor együtt fordul elő a védett fehér tündérrózsával (Nymphaea alba), melynek levelei és hatalmas fehér virágai a víz felszínén úsznak. Az előbbihez hasonló életmódú és szervezetű a viszonylag gyakori, sárga virágú vízitök (Nuphar lutea). A levélrózsáját a víz felszínén úsztató, víz alá merülő szárú védett sulyom (Trapa natans) számos holtágban megtalálja életfeltételeit és tömegesen fordul elő. A tündérrózsahínár egyik igen dekoratív tagja a szintén védett, nyár végén a víz felszínén helyenként napsárga szőnyeget alkotó tündérfátyol (Nymphoides peltata). Leginkább négylevelű lóherére hasonlít védett vízi harasztunk, a mételyfű (Marsilea quadrifolia), amely ma már korábbi természetes élőhelyeiről eltűnőben van. A vízi vegetációt a partok felől mocsári növényzet szegélyezi, melynek jellemző növényei többek között a nád (Phragmites communis), a bodnározó és a keskenylevelű gyékény (Typha latifolia, T. angustifolia), a tavi káka (Schoenoplectus lacustris), valamint a vízi harmatkása (Glyceria maxima). A nádasokat magassásos társulások követik, melyek legjellemzőbb növénye az éles sás. Igen ritka, de vízpartok mentén előfordul a védett, Délkelet-Ázsiából származó kálmos (Acorus calamus), amelyet Európában gyógynövényként honosítottak meg a XVI. században.

Igen nagy területen találunk itt nem őshonos fafajú erdőállományokat, melyek közül legnagyobb a nemesnyár klónok ültetésével létrehozott faültetvények aránya. Ezek a faállományok többnyire sásos-vizes élőhelyek, rétek, ligetes fehér fűz - fekete nyár állományok "helyén" állnak, a természetes élőhelyet egy rendkívül kevés faj megtelepedésére alkalmas élettérrel váltva fel. Kisebb arányban ugyan, de megtalálhatók a területen a század elején, szintén réterdősítések során telepített amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), valamint az értékes faanyaga és könnyű nevelhetősége miatt korábban gyakran ültetett fekete dió (Juglans nigra) állományai.

A fehér fűz erdők a folyók mentén a víz építő munkája következtében, vagy a holtágak folyamatos feltöltődése során kiemelkedő, iszapos homokkal borított felszínen keletkeznek, ahol a legmegfelelőbbek a körülmények a fehér fűz (Salix alba) és a fekete nyár (Populus nigra) magjának csírázásához. Korábban, a még szabályozatlan folyó mederváltozásai következtében folyamatosan nagy területen születtek ilyen erdők, míg ma erre szinte kizárólag a Dunán létesített kősarkantyúk mögött képződő zátonyokon adottak a feltételek. A fehér fűz és fekete nyár ligetekben gyakran előfordul védett hagymás növényünk, a többnyire csoportosan fejlődő, fehér virágú nyári tőzike (Leucojum aestivum).

Jellemzően folyóvízi halaink többek között a kecsege (Acipenser ruthenus), a márna (Barbus barbus) és a paduc (Chondrostoma nasus), amelyek mind élet-, mind szaporodási feltételeiket megtalálják a folyóban. Fontosabbak a rendszeres elöntések a csuka (Esox lucius) és a ponty (Cyprinus carpio) számára, ugyanis ezek a fajok a Duna megfelelő időben történő áradásakor a vízzel megtelő holtágak, belső tavak sekély partmenti vizében a vízinövényzetre ívnak, majd ivadékaik is ezekben a táplálékbő vizekben nevelkednek. Sajnálatos, hogy visszaszorulóban van a compó (Tinca tinca) és a kárász (Carassius carassius) azokból a vizekből, amelyek korábban megfelelő élőhelyet jelentettek e két faj számára. Ennek oka egyrészt a Bulgáriából betelepített, hasonló élőhelyet igénylő ezüst kárász (Carassius auratus) tömeges elszaporodása, másrészt élőhelyük beszűkülése lehet.

A Sió torkolatát jellemző erdős táj


Látnivalók:
   - Siófok városa, és kikötője
   - Siófoki zsiliprendszer
   - Ozorai Pipo-várkastély
   - Dég - Festetics kastély
   - Simontornyai vár
   - Sióagárd tájház és templom
   - Szekszárd nevezetességei (Katolikus templom, vármegyeház, Szentháromság-szobor, Borkút, Zsinagóga, Kilátó)
   - Gemenci látványosságok (Erdei kisvasút, Karapacsai kiskastély)



Forrás: http://www.siocsatorna.hu, www.szeki.hu



A hír tulajdonosa: Bugyborék Vízitúra és Szabadidõsport Egyesület
www.bugyborek.hu

A hír webcíme:
www.bugyborek.hu/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=40